A vitaminok örök és hálás téma.

Sosem lehet eleget beszélni, olvasni, hallgatni róluk. Átfonják a mindennapjainkat, mégis az a legjobb, ha nem kell velük külön foglalkoznunk. Utóbbit úgy értem, hogy például nem szenvedünk a hiányuktól. Ma már ez elég ritka, de koránt sem lehetetlen (ld. D-vitamin, aminek a hiánya majdnem mindannyiunkat érint Magyarországon, elsősorban a napfényhiányos hónapokban).

Folyamatos dilemma, hogy szedjünk, vagy ne szedjünk külön vitaminokat, amit szedünk, azt hogyan, milyen formában, dózisban, milyen gyakorisággal, meddig tegyük. Nehéz is erre általánosságban válaszolni (emiatt ebbe nem is megyek bele), hiszen sok mindentől függ, például: a nemünktől, a korunktól, az aktuális egészségi állapotunktól, az étrendünktől, a lakhelyünktől, a sportolási szokásainktól és még hosszan sorolhatnám. Nem az ördögtől való dolog, ha valaki vitamint (vagy éppen valamilyen ásványi anyagot, esetleg más fajta étrend-kiegészítőt) szed, de mielőtt bevennénk, fontos, hogy alaposan mérlegeljük a szükségességét, ne legyünk restek szakember (dietetikus, orvos) segítségét kérni ebben, ebben sem!

Csak azt célszerű külön szedni, amire valóban szükségünk van, amit nem tudunk a normál étrendünkkel elfogyasztani, vagy ami aktuálisan segíti az egészségünk, teljesítményünk növelését (ez időről-időre változhat és mindenkinél más, ezért nehéz általánosítani). Valahogy így hangzik, de lehet, hogy rosszul idézem: a kevés nem elég, a sok nem több (adott esetben ezt javítom, mert gyanús, hogy másképp van, de talán a lényeg így is érthető).

A témában egy viszonylag hosszú, de emiatt szerencsére részletekbe menő riport erejéig a Katolikus Rádió riportere kérdezett meg (2016.10.15.). Itt meghallgatható 15:48-tól: A riporternő, Szentirmai Ágnes igazi profi, nagyon felkészülten érkezett és jókat kérdezett, emiatt a beszélgetés számomra is külön élmény volt.  

Egy jó ötlet a téli vitamin-utánpótláshoz: 

Forràs: http://pin.it/naZX9j1