Nem olyan régen azt kérdezte tőlem valaki, hogy ha lenne gyerekem (innen egyből következik, hogy még nincs), akkor mivel, hogyan etetném...

Hiszen annyi fajta nézet, étrend, szemléletmód van, olyan sok az újdonság stb., stb. A válaszom gyorsan érkezett: először is, főznék neki! Ez a legkevesebb és a legtöbb is egyben, amit tehetek. A jó példa és a helyesen megválasztott első falatok, a jól és kellő fokozatossággal felépített hozzátáplálás, a minél több "házikoszt". Ha ehhez keresel recepteket, Havas Dóra Születéstől születésnapig című (általam is lektorált, tanácsaimmal ellátott) könyvében számos, igazi, könnyen elkészíthető ételt találsz, féléves kortól havi bontásban. Nagyszerű mankó és jó kiindulási alap, én biztosan itt kezdeném a babakonyhát. :-)

Ha már nagyobbak lesznek a gyermekek, akkor pedig Antal Emese Gyermek az asztalnál című könyvének receptjeiből fogok szemezgetni (a könyvben szereplő mintaétrendek megtervezése és a receptek kiválogatása volt a szerepem, emiatt a nem titkolt "reklám" és mert tényleg hiánypótló könyv minden család konyhájába), és amit csak lehet együtt készítünk majd el. Jobban is esik, amiben a gyerekek is segítettek, ráadásul közben sokat lehet mesélni a helyes étkezésről, a közös bevásárlás nyújtotta lehetőségeket már nem is említem, annyira nyilvánvaló. Vagy csak nekem tűnik annak, most, hogy ez még nem okoz akkora logisztikai fejtörőt...

Kiskukta akcióban. :-) Forràs: theberry.com

A Baba Patika 2016. évi szeptemberi számában is ez volt a témám: hogyan vonhatjuk be a legkisebbeket a konyhai teendőkbe? Bárhogyan, és minél hamarabb kezdjük (ügyelve a biztonságra!), annál természetesebb közege lesz a babának a konyha, a különböző eszközök, alapanyagok. Persze eleinte valószínűleg rengeteg kosszal, sőt, káosszal, idegeskedéssel járhat az egész, de hát nem rögtön Jamie Olivier legújabb receptjét fogjuk vele elkészíteni. Vagy miért is ne? Biztosan akad abban is valami olyan egyszerű művelet, amit bátran rábízhatunk. Kezdetben úgyis inkább csak megfigyelő lesz, odaültetjük a közelünkbe (konyhája válogatja, hogy erre mennyi helyünk van, azért tartsuk távol a tűzhelytől és a késtartótól...), és közben akár magyarázhatjuk neki, mit csinálunk, hogyan készül az ebéd, vacsora. Igen, lehet, hogy még eleinte nem érti, de minél többször mondjuk majd, annál jobban megjegyzi és mire odakerül, hogy maga főzzön, nem is kell már majd gondolkodnia, csak csinálja. Így volt ez velem is, az ominózus cikkben pont az ecseteltem, hogyan készítettem el - már felnőtt fejjel! - Anyu paradicsomlevesét, tökéletesen ugyanazokat az ízeket hozva, mint ahogyan ő csinálta éveken át. Nos, lehet, hogy nem éppen pólyás koromtól kezdve hallgattam a receptet, de az biztos, hogy elég sokszor ahhoz, hogy már kicsit unjam is.... Bocs, Anyu és köszönöm is egyben! :-)

Korábban a Brendon babaáruház Baba Patika blogjában is megjelent egy, a témáról szóló cikkem. Ízelítőül: "Szinte már a megszületés pillanatától kezdődik az egészséges étkezésre való tanítás. A csecsemő a kimondott és ki nem mondott szavakból, a mimikából, az édesanya és a család étkezési szokásaiból is érzékel valamennyit. Persze az első fél évben ajánlott kizárólagos szoptatás hatása elsődleges, de azt követően a hozzátáplálás legapróbb mozzanataival, akarva-akaratlanul is neveli őt az édesanya: mit ad, mit nem ad, mennyit, mikor, hogyan készíti el, milyen hangulatban, érzésekkel teszi mindezt. Sokan mégis azt gondolják, nehéz dolog a babakonyha, pedig valójában nagyon egyszerű, csak egy kis fantázia, bátorság és némi türelem kell hozzá." A folytatás ide kattintva olvasható. 

Remélem, sokan kedvet kaptok a közös, kicsit maszatos, de annál több vidámságot adó főzésre!